A halálra mutató nyílvessző – Térey Jánosra emlékezünk

Térey János két megnyitóbeszédével (A halálra mutató nyílvessző, Tizenöt éve Zugló) emlékezünk a 2019. június 3-án elhunyt költő, író, műfordítóra.Térey János az alábbi beszéddel nyitotta meg 2013-ban a Verzió Emberi Jogi Filmfesztivált / Opening speech to Verzio International Human Rights Documentary Film Festival 2013 by János Térey poet, writer, translator ( Debrecen, September 14, 1970 – June 3, 2019)

A halálra mutató nyílvessző

...mindenki másokat torzít, mások által torzíttatván.

Gombrowicz: Esküvő (Spiró György fordítása)

minden nevetséges, ha a halálra gondolunk.

Bernhard: Díjaim (Adamik Lajos fordítása)

1

Tisztelt Egybegyűltek,

az emberi helyzetek jelentős részében valaki rákényszeríti akaratát a másikra. A kisebbre, a gyöngébbre pakolja a súlyt. Vagy a nálánál nagyobbra: ez az igazi truváj. Ráerőlteti a közönséges hülyeségét, liliomártatlanságú vagy éppen mocskos vágyát, a testnedveit és az anyanyelvét. A szimpátiáját, a pártját. Rendjét, ízlését, szokásait. Kicsorbítva az alattvalók apró akaratát, mindig valamilyen Jóléti Bizottság diktál. A machiavellista hős, aki ráadásul karizmatikus is, látványosan áttör, eléri a teljes lefedettséget. És boldog, ha kényszeríthet. Teheti szép szóval, nyíltan csalva vagy mosolyogva, manipulálva. Erőltetheti az ötletét gyöngéden, sőt szerelemben. Terroristaként fegyverrel a kézben.

Bárkinek szabad rosszul döntenie. Ember, tehát joga van a bűntudatához, ha valamit elront. Márpedig elrontja. Hagyjuk őt morgolódni! Joga van az enyhülethez is. Kipihenni a társait. Az érintkezést e túlzsúfolt porondon. És mindenki igen rossz néven veszi, ha például nem fordulhat a szájíze szerint való kultúrához, valamilyen mesterséges akadályoztatás folytán. Dühöng, ha beleszólnak a teste csomagolásába és csendőrködnek a tettei fölött. Ha úgy nyomják le, hogy nem veszi észre, akkor tapintatosan jártak el vele.

2

Vizsgáld azokat, akiknek kettős akarat volt

A születése, nem baleset;

Létük mégis a halálra mutató nyílvessző,

Megrezdítve az apák, az anyák szándékával;

Akiknek létükkel kell válaszolniuk

Két egybehangzó akaratra:*

Mit kezdjen magával, akit nem olyannak akartak, amilyen? Az orvos genetikushoz küldi a kismamát, kiszűrendő a fejlődési rendellenességeket; de a nő nem akar menni, mivel a kromoszómavizsgálat során át kellene szúrni a magzatburkát, és ilyenkor egy százalék a vetélés kockázata. Nem veszélytelen aktus, nem is kötelező. És az orvos nem írat alá vele papírt, amely szerint ő ugyan küldené a nőt, de az passzív.

És a kismamának Down-kóros gyermeke születik. Mire aztán szíve minden keserűségével és fájdalmával beperli az orvost vagyoni és nem vagyoni kár okozásáért – nem mellesleg egy előkelő ingatlan árára perli be –, és ez a kár, ha nem is maga az új élet**, de annak hibás kibontakozása. Az anya úgy nyilatkozik, orvosától sohasem kapott tájékoztatást a kockázatról. Váltig állítja: ha tudta volna, mi vár rá, biztosan megszakíttatja a terhességét. Családtervezési és önrendelkezési joga súlyosan csorbult az orvos életbevágó mulasztása miatt.

Beszámolója közös életükről valóban szívhez szóló. Elképzelhetetlen kínokat élnek át naponta: egyszerűen joguk van a jóvátételhez. Nem mintha bármit helyre lehetne ütni. Képzeljük el, hölgyeim és uraim, ha – fölrúgva a törvényt – a felperes nem az anya, hanem saját jogán maga a gyermek volna, aki azért részesülne kártérítésben, mert megszületett és él. Vagyis paradox módon elmaradt haláláért kapna kártérítést.

„Édes gyermekem! Kinyilvánítom, hogy púp vagy a hátamon, fejfájást okozol nekem az élethez és méltósághoz való jogoddal. És még hazudni is kényszerülök miattad. Bárcsak meg se születtél volna. Szülni különben is annyi, mint szaporítani a szomorúságot a Földön, nem?”

Nem.

3

Az emberi jogok megléte természetes, mint a levegőé. Ahol emlegetni kell őket, ott eleve baj van. Én például nem szajkózom őket szívesen. Hiszen eddig is annyi betűt áldoztam a bajra. Baljós benyomásokat fogalmaztam meg nem föltétlenül udvariasan. Most már az örömre szeretnék koncentrálni.

A legnagyobb szabadság: igent mondani. Pedig nagy nemeket mondani mennyire jó és milyen hasznos is. Mindenki kamaszkorában tanul meg választani. A kézenfekvő, gyermeki tagadás évei után akkor kóstol bele az igenlésbe, akkor kap rá a bólintás jóízére. Bassár el-Aszad édesapja például az orvosi pályát szánta fiának, aki bólintott, és a szemészetet választotta, mivel nem állhatja a vér látványát.

A fesztivált megnyitom.

Térey János

An Arrow Pointing at Death

…everyone distorts others by being distorted

Gombrowicz: The Marriage

…much that is absurd, when one thinks about death

Bernhard: My Prizes

1

Dear Guests,

In many human situations, one person forces his/her will on the other, putting all the burden on the smaller, the weaker. Or, sometimes, on the greater: and this is really something. Coercing the other to accept one’s sheer stupidity, lily-white or dirty desires, bodily fluids and mother tongue; one’s sympathies and party; one’s order, style and habits.

It is always some kind of Welfare Committee that dictates by infringing on the tiny will of subordinates. The Machiavellian hero, who is not in the least charismatic, spectacularly breaks through and achieves full coverage. And he is happy to coerce. He can do it with nice words, with open fraudulence or with smiles and manipulation. He can push through his ideas tenderly, even with love. Or with an arm in his hand as a terrorist.

Anyone is entitled to make bad decisions. Everyone is human, thus entitled to feeling guilty if one has done something wrong.

2

Examine those whose desire was double, That of birth, not accident; Their existence yet is an arrow pointing at death, Quivering with the intentions of the mothers and fathers;

Who with their life must respond To two concordant desires

J.Terey: The Wounded. translated by Ottilie Mulzet

What can you do with yourself if you turn out to be different from what you were supposed to be? The doctor wants the pregnant woman tested for genetic disorders in the fetus, but she does not want the test because it requires piercing the placenta which involves a one percent probability of abortion. The test is not without dangers, but it is not compulsory. And the doctor does not have the mother sign a paper saying that he would prefer the test but she refused.

And the child is born with Down’s syndrome. And the mother, her heart full of bitterness and pain, sues the doctor for both financial and non-financial damages – to the exact amount of an elegant home. The damage that happened is not this new life** but defective realization. The mother declares that she has never been given any information by the doctor about the risks. She states: had she known what would happen, she would have demanded an abortion for sure. Her rights to birth control and self-determination were severely violated by the doctor’s failure to give crucial information.

Her account of their life together is heartbreaking, indeed. They go through unimaginable anguish every day: they are clearly entitled to compensation. Not that that would help anything. Let us

imagine, ladies and gentlemen that, quite contrary to the law, that the plaintiff is not the mother but the child in his/her own right, who would be given compensation because he/she was born and is alive. Paradoxically, the child would be paid damages for his/her death not taking place.

“My dear child! I hereby confirm that you are a nuisance to me, and your right to life and dignity is a pain in the neck. And I am forced to lie because of you too. I wish you had never been born. Giving birth is nothing else but reproducing unhappiness on Earth anyway, is not it?”

No, it’s not.

3

The existence of human rights is as natural as air. That there are places where they have to be talked about means that something is wrong there. I myself do not like to recite them all the time. I have already wasted so many letters on the wrongs. I have articulated my sinister impressions, and not necessarily in a polite way. Now I wish to focus on happiness.

The greatest freedom is to say YES. Yet, saying big NOs feels so good and is very useful. People learn to choose when they are teenagers. They first like saying YES, the taste of nodding in approval after the years of infantile denial. Bashar al-Assad’s father wanted his son to become a doctor who nodded and became an eye specialist because he could not tolerate blood.

I hereby open the festival.

János Térey

(Translated by: Judit Hegedüs)

 

Térey János: Tizenöt éve Zugló (2012)

A Blinken OSA Archívum gyorskonferenciát rendezett Göncz Árpád, a harmadik Magyar Köztársaság első elnökének 90. születésnapja alkalmából. Filozófusok, irodalmárok, közgazdászok, szociológusok, történészek foglalták össze az elmúlt húsz évvel és a jövő kilátásaival kapcsolatos legfontosabb gondolataikat.

Térey János beszéde itt megtekinthető: